furusiyya

Nemzeti Vonatkozásban

Ernst József ? Babochay György ? Szotyori Nagy Kristóf

 

A hivatalos nemzetközi lovasversenyek (CHIO) és a Nemzetek Díja versenyszám története Magyarországon

 

 

Mint minden sportág, a lovassport is hosszú utat tett meg az egymás közötti spontán versengéstől a nemzetközileg elfogadott, szigorú szabályok szerint zajló, teljesítményre és rekordra törekvő versenyzésig. Az első lovasversenyt, amelyet a modern lovassport előzményének tartanak, 1864. április 15-én tartották Dublinban. A programban díjlovaglás és terepverseny szerepelt. Ezt követte a Párizsban, 1866-ban tartott verseny, amely a következő években ötfordulós sorozattá fejlődött. Az első osztrák-magyar lovasversenyre 1873-ban, Pozsonyban került sor, majd 1874-től minden évben, Bécsben tartottak díjlovagló és díjugrató versenyt. Belgiumban 1881-ben, Olaszországban 1884-ben, Hollandiában 1886-ban, Németországban 1894-ben volt lovasverseny. A díjlovaglásokból, különböző követelményű díjugratásokból, fogatmérkőzésekből álló versenyt francia nevén ?concours hippique?-nek hívták. Ez a név maradt fenn a lovasversenyek rövidítésében: CH.

A 19. században nemigen fordultak elő nemzetközi versenyek. Az elsőre az 1900-as párizsi világkiállítás alkalmával került sor, de csak a lovaspóló volt olimpiai szám. Az osztrák-magyar monarchia lovasai pedig első alkalommal az 1902-ben tartott torinói versenyen mérkőztek más nemzetek lovasaival. A londoni olimpia előkészülete idején (1907-ben megtartott Horse Show) már foglalkoztak a gondolattal, hogy a svéd Clarence Rosen gróf javaslatára a lovaglást isaz olimpiai számok közé veszik, amire gróf Andrássy Géza, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke egy tiszteletdíjat adományozott. A díjat 1912-ben nyerte el Jean Cariou (FRA) százados, jelenleg Lausanne-ban őrzik, az Olimpia Múzeumban.

Noha az olimpián nem került sor lovasversenyre, egy évvel később, 1909-ben a londoni Olimpia Hallban, az International Horse Show keretében 3-3 lovassal Argentína, Belgium, Franciaország, Kanada, Olaszország, Nagy-Britannia között rendezték az első csapatversenyt. A szakirodalom ezt a versenyt tartja az első Nemzetek Díja versenyszámnak, amelyet még ugyanez évben az olaszországi San Sebastianban 5 fős équipek nemzetközi versenye követett. Az első világháború előtti, majd a háborút követő néhány évben a nemzetközi lovasversenyeken a résztvevő országok 2-4 lovasából álló csapatai közti versenyre a programban szereplő egyik legnehezebb versenyszámot hirdették meg, amelyet a rendező ország díjugratási feltételei, elbírálása szerint bonyolítottak le. A versenyek egységes szabályozására csak világháború után hozták létre a sportágak nemzetközi szervezetét, köztük a Nemzetközi Lovas Szövetséget (Fédération Equestre Internationale, FEI) 1921. november 21-én, Párizsban. Valamennyi nemzetközi szövetség előírása volt a nemzeti szövetségek megalakítása. A Magyar Lovas Szövetség elődje, a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége 1924. február 29-én alakult meg, azonban csak 1927. április 8-án vették fel a FEI tagjai sorába.

A FEI első tevékenysége az 1924-ben, Párizsban megrendezésre kerülő olimpián tartott lovasversenyek követelményeinek és elbírálásának kidolgozása volt. 1925-ben szabályozta a nemzetközi lovas mérkőzések megrendezésének feltételeit, elkészítette a nemzetközi szabályzatot, amelynek a nemzeti szövetségek szabályzataiban is érvényesülni kellett. A versenyeken szerzett tapasztalatok alapján ezek a szabályok évről-évre változtak, korszerűsödtek. Így a csapatverseny, a Nemzetek Díja feltételei sem voltak egyértelműen meghatározva. A magyar lovasok először 1924-ben, Berlinben indultak nemzetközi lovas mérkőzés csapatversenyében.

A FEI első alkalommal az 1928. augusztus 7-én, az amszterdami olimpia alkalmával tartott ülésén szabályozta a Nemzetek Díja versenyszám feltételeit. 1929. január 1-től kezdődően a Nemzetek Díját szigorúan a FEI szablyai szerint kellett tartani. Az akadályok száma legalább 12 és legfeljebb 16 lehetett, és legalább 16, illetve 20 erőkifejtésnek kellett lennie. Az akadályok magassága 1,25 m-től 1,40 m-ig terjedt, szélessége legfeljebb 4 méter lehetett. Az iram 400 m/perc volt.

A FEI 1930-tól kezdve jelentette meg Bulletinjét, amelyben a szabályok, a versenyszabályok változását, a kongresszusi határozatokat, a következő évi versenynaptárt és a hivatalos versenyek (CHIO) eredményeit közölték. A Nemzetközi Szövetség 1931-ben szabályozta a hivatalos (CHIO) és nem hivatalos (CHI) versenyek szabályait és névhasználatát. Hivatalos versenyek csak azok lehettek, amelyek a Bulletinben közreadott versenynaptárban szerepeltek. A CH elnevezésű versenyeken mindhárom lovas szakág (díjlovaglás, díjugratás és military, sőt fogatverseny) versenyszámait megtarthatták.

Magyarországon 1926-ban, a Margitszigeten rendeztek először nemzetközi díjugrató versenyt. A Kőbányán megnyitott Mezőgazdasági Kiállítás területén levő bemutató tér lovas pályáján tartották meg 1929-ben az első Nemzetek Díja versenyszámot. A következőre az 1935-ben rendezett nemzetközi találkozó nyitott alkalmat. A külföldi nemzetközi mérkőzéseken a magyar csapat több-kevesebb sikerrel rendszeresen indult. A két háború közti időszakban egy alkalommal, 1931-ben, Salzburgban nyert első díjat a Kánya Antal, Odescalchi Miklós, Platthy József és Schaurek Ottmár alkotta csapat, míg Schaurek Ottmár 1935-ben Aachenben volt egyéni győztese a számnak.

A FEI 1935-ben határozatot hozott, hogy a nemzetek évente csak egyszer rendezhetnek hivatalos versenyt (CHIO-t), s a Bulletin Officiel de la Fédération EquestreInternationale kiadványban csak olyan mérkőzés eredményeit közlik, amelyen legalább három különböző nemzet indult. Amennyiben ez a feltétel nem érvényesült, a versenyszámot nem nevezhették Nemzetek Díjának, helyette csapatverseny volt, amelynek lebonyolításában a Nemzetek Díjára vonatkozó szabályok voltak az érvényesek. Hosszú ideig érvényben volt, hogy a Nemzetek Díjában indult lovasok teljesítményét egyéni versenyzőként is értékelték, valamint, hogy a 3-fős csapatban egy csapattag két lovat is lovagolhatott (korábban volt olyan is, hogy két induló kettő-kettő lóval vett részt). A Nemzetek Díja versenyszám szabályzata sűrűn szóba kerül az FEI közgyűlésein, s kisebb-nagyobb szigorítások rendszeresek. Maga a versenyszám igen nagy tekintélyt vívott ki magának a lovasok és a közönség körében: ?...átütő eredményt mégiscsak a Nemzetek Díjában elért eredmény jelent, és egy csapatnak az igazi fokmérője a Nemzetek Díjában mutatott ereje. ....? Írta Reznek Jenő, az örkényi lovaglótanár-képző egyik tanára 1938-ban.A hazai díjugrató sport eddigi legnagyobb eredményét is ebben a korszakban érte el, hiszen Sellő nevű lovával a nyolcszoros egyéni országos bajnok, Platthy József a berlini olimpián egyéni bronzérmet nyert.

A háború által megszakított lovasversenyek 1948-ban kezdődtek újra. A magyarok részére nem hivatalos nemzetközi mérkőzésen való részvételre csak 1953-ban került sor első alkalommal, Bukarestben. A Nemzetek Díja szabálya szerinti csapatversenyt a magyarok nyerték. Az 1956-os stockholmi lovas olimpiára készülő magyar csapat első hivatalos nemzetközi mérkőzésen való részvételére 1955-ben, Belgrádban került sor. 

1956 után, az egyre jobban enyhülő nemzetközi légkörnek köszönhetően mind több nemzetközi versenyen való részvételre nyílott alkalom. Az adminisztratív okok, kommunikációs nehézségek miatt a hivatalos versenyek meghirdetése nehézkes volt, ezért ezen szabályok betartásával igyekeztek a szomszédos országok nemzeti válogatottjai részére versenyt rendezni

Ezeknek a feltételeknek megfelelő, háború utáni első nemzetközi versenyt (CHI) Magyarországon, 1958-ban rendezték az Országos Mezőgazdasági Kiállítás programjaként, hivatalos (CHIO) versenyt ? elsőnek a szocialista országok között ? csak 1962-ben tarthattunk. A díjugrató mérkőzéseknek méltó környezetet, népes közönséget biztosított a kiállítás 80 x 120 méteres (a belső gyepes terület) állandó (bankek, vizesárok) akadályokkal rendelkező pályája, nézőtere, tribünje. A mérkőzés jelentőségét hangsúlyozta, hogy a FEI főtitkára, Chevalier H. De Menten, de Horné a mérkőzés egész tartama alatt Budapesten tartózkodott. Miként a külföldi sajtó, ő is nagyon pozitívan értékelte a versenyt. Ennek, valamint az Országos Lótenyésztési Felügyelőség munkatársai alkotta fegyelmezett és szakszerű rendezőgárdának, pályaszolgálatnak köszönhetően 1964-ben Magyarország rendezhette meg az Ifjúsági Díjugrató Európa-bajnokságot, amelyen az addigi ifjúsági Európa-bajnokságok legnagyobb mezőnye, 15 nemzet lovasai vettek részt. Az évtizedek során, 2000-ben kapott még hazánk korosztályos kontinensviadalra rendezési lehetőséget, amelyet már 22 ország részvételével, több mint húszezer nézővel rendeztek Hortobágyon. Az 1967-ben és 1970-ben tartott hivatalos nemzetközi versenyek után Európa egyik legszebb pályájának tartották. Az 1971-es Vadászati Világkiállítás alkalmával a díjugrató szakág rendezett hivatalos nemzetközi díjugrató versenyt, azaz CSIO-t, és emellett rendezték meg az első négyesfogathajtó Európa-bajnokságot. Ezzel a két kiemelkedő rendezvénnyel búcsúzott a kiállítási pálya, mert a Mezőgazdasági Kiállítás területét a Hungexpo jogelődjének adták át.

Az 1960-as római olimpián alkalmazták először azt a jelenben is élő elbírálást, miszerint a díjugratásban a nemzetek sorrendjét külön, a Nemzetek Díja versenyszámban elért eredmény alapján hirdetik ki. Korábban szakáganként, díjkiadás nélkül, az egyéni versenyzők pontjainak összesítésével állapították meg a végeredményt.

A szocialista országok között a lengyelországi Olsztynban (majd Sopotban) 1964-től, kelet-németországi Lipcsében 1966-tól, Csehszlovákiában pedig 1977-től rendeztek CSIO versenyeket. A pozsonyi nemzetközi díjugrató versenyre napjainkig sokszor a magyarországi CSIO verseny előtti vagy utáni hétvégén kerül sor. Pozsony közelsége és így a lovak szállításának könnyebbsége miatt megszokottá vált, hogy a résztvevő nemzetek a két hétvége között a fővárosokban maradtak, amely megoldás 2012-ben is újraéled.

A CSIO versenyek magyarországi felélesztését, főleg a csapatverseny, a Nemzetek Díjának megtartása érdekében napirenden tartották. A FEI 1975-ben életbe lépett Általános Szabályzata lehetővé tette a versenynaptárban is megjelenő, a nemzeti válogatottak részére megtartott nemzetközi ugró csapatverseny megrendezését. Ezzel a lehetőséggel élt Kiskunhalason a Határőr Dózsa Lovas Szakosztálya az 1982-től kezdve évente megtartott CSIO mérkőzéseivel, 1990-től 1996-ig viszont már a Világkupa fordulójával is összekapcsolt hivatalos nemzetközi ugróversenyt rendezett. Volt olyan, hogy még Ausztráliából is eljöttek kis hazánkba a díjugratók, az atlantai olimpia döntőjének öt résztvevő lovasa pedig a nyári bajnokság előtt a magyarországi Nemzetek Díját választotta felkészülési versenyként. A következő évtől 2003-ig a Világkupa magyarországi fordulójára és a hivatalos nemzetközi ugróversenyre a megújhodott Nemzeti Lovarda pályáján került sor. Legendás magyar győzelmet a teltházas, 1998-as Nemzetek Díja hozott, ahol az Angliából hazatért Turi József vezetésével, Sós Attilával, Hevesi Barnabással és Fodor Gáborral a németeket megelőzve, 11 csapatból tudott győzni a magyar kvartett, s a páratlan teljesítményt megtartva, egy hét múlva a pozsonyi Nemzetek Díját is megnyerte. 2003-ban pedig a Grundtner Gábor, Krucsó Balázs, Körmendi György és a jelenlegi szövetségi kapitány, a világbajnoki elődöntő bronzérmes, Szász Sándor második hellyel örvendeztették meg a Nemzeti Lovardába kilátogató, fergeteges hangulatot varázsoló magyar közönséget. A budapesti CSIO-k ebben az időszakban 10-15 ország részvételével zajlottak, ahol az európai országok mellett például 1999-ben még az Egyesült Államok négyfős csapata is átrepült az óceánon. 2004-ben és 2005-ben Kecskeméten, a széktói stadionban magánvállalkozásban tartották a hivatalos versenyt, míg 2006-tól 2008-ig újra Kiskunhalason, a város közepén, az egykori Határőr Lovardában folytatódott a magyarországi CSIO-k sorozata. Az utolsó, négy évvel ezelőtt lezajlott hazai Nemzetek Díja a Pirik Zsolt, Kövy András, James Wingrave, Horváth Balázs összeállítású magyar négyes győzelmével fejeződött be, amely a magyar díjugratóknak a háború utáni hetedik Nemzetek Díja győzelme volt.

A Nemzetközi Lovas Szövetség a versenysorozat meglepően nagy népszerűsége miatt kérte az európai országokat, hogy az egy országban évente egy alkalommal megrendezhető sorozat állomásainak az ország fővárosában, frekventált környezetben adjon otthont. A Budapest közepén álló, mára minden igényt kielégítő, szabadtéri centerpályát alkalmasnak találta a Nemzetközi Lovas Szövetség arra, hogy július közepén, Magyarországon először az utánpótlás korosztályok számára, majd a pozsonyi CSIO és a londoni olimpia előtt a Nemzeti Lovardában ismét életre keltse a magyarországi Nemzetek Díja sorozatot.

 

(Forrás: Ernst J.: 100 év a magyar lovassport történetéből II. 1920-1944 és III. 1945-1972. kötetek kéziratának felhasználásával)