Ungvári Miklós: “majdnem úgy izgultam, mint Londonban az olimpiai döntőn”
A négynapos Gróf Széchenyi István Emlékverseny egyik legkülönlegesebb indulója olimpiai ezüstérmes cselgáncsozónk, Ungvári Miklós, aki távlovaglásban is bizonyított már, hiszen 2018-ban harmadik lett a Távlovagló Országos Bajnokságban. Ezúttal pedig a díjugratásban próbálja ki magát – úgy tűnik, eredményesen.
Több olimpikon is rajthoz állt ezen a versenyen, de Te a többiekkel ellentétben nem díjugratásban versenyeztél az ötkarikás játékokon, hanem cselgáncsban. Hogyan jött a lovaglás, mint sport az életedbe?
Ungvári Miklós: Egy tízgyerekes családból származom, és nem autónk, hanem lovunk volt annak idején. Persze nem ilyen típusú, hanem igásló, viszont az öcsémmel kettőnknek megmaradt a lovak iránti szeretet a mai napig. Talán ide vezethető vissza, és nem titok, hogy már jó ideje űzöm ezt a hobbit. A dzsúdó intézményes kereteken belül zajlik, nem szól úgy bele a természet ereje, mint a távlovaglásnál, ahol a szél, az eső vagy a nap viszontagságaival is szembe kell szállni, és akár 7-8 órát is a nyeregben kell tölteni, mégsem a lovas az elsődleges ebben a szakágban, hanem a lovat kell kímélni, ő a fontosabb. Egy harmonikus kapcsolatot kell megteremteni ló és lovasa között, ami nagyon megtetszett.
A távlovaglásban már bizonyítottál, ott országos bajnoki bronzéremig jutottál. Mikor váltottál át díjugratásra? Mik a terveid ebben a szakágban?
Ungvári Miklós: Nem mondom, hogy átváltottam, mivel már 5 éve is versenyeztem díjugratásban, csak kiöregedtek azok a lovaim. A alapok elsajátításában Domina Imre, a Paci Doki Alapítvány megálmodója volt a segítségemre, majd Hargitai János lett az edzőm, aki megszerettette velem ezt a szakágat. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy részt vehetek a Széchenyi István Emlékversenyen ifj. Tóth Lászlónak köszönhetően, aki vállalta a felkészítésemet és odaadta a lovát, Toll Forgót, hogy versenyezzek vele. Majdnem úgy izgultam, mint Londonban az olimpiai döntőn. Sokszor bosszantó, hogy miattam esik le a rúd, mert elmaradok, pedig mennyi rengeteg munka van abban a 60 másodpercben, amit a pályán töltünk.
Az első nemzetközi versenyeden rögtön egy második hellyel kezdtél a VIP tourban. Számítottál erre az eredményre? Mennyire vagy elégedett magaddal?
Ungvári Miklós: Azt gondolom, hogy mi, sportolók mindig maximalisták vagyunk, de jó volt látni Lacinak az arcán az örömöt, talán még jobban örült a sikeremnek, mint én magam. Már a verseny befejezése előtt mondta, hogy vagy első, vagy második leszek, ami sajnos második lett ezen a napon. Viszont ennyi év kihagyás után, mindössze három hét felkészüléssel, örülök hogy egyáltalán itt lehettem, és hogy részese lehettem az eredményhirdetésnek. Hatalmas boldogság, hogy egy tiszteletkörrel köszönhettem meg felkészítőmnek, Lacinak, és azoknak akik támogattak és kilátogattak miattam a Nemzeti Lovardába.
A rendezvényt az érdeklődők otthonuk kényelméből is figyelemmel kísérhetik. A legrangosabb versenyszámok az M4 Sport csatornán is láthatóak lesznek. A versenyszámokat a Riderline folyamatosan élőben közvetíti:
Tovább a a CSI***-W Díjugrató Verseny részletes programjára >>
A CSI***-W Díjugrató Versenyen érvényes járványvédelmi intézkedések >>
Szöveg: Szalontai Virág
Fotó: CSIO Budapest / Hajdu Krisztina
Comments are closed.